Lórév

Földrajzi elhelyezkedés
é.sz. 47° 06′ 59″ k.h. 18° 53′ 43″
– Adony 2,1 km (komppal át a Dunán)
– Iváncsa 6,37 km
– Kulcs 7,42 km
– Beloiannisz 9,14 km

A Csepel-sziget déli részén, Pest megye egyik legrégebben lakott helye a Ráckeve melletti Lórév, közel a Duna fő ágához. Szomszéd települései még délről Makád, keletről Szigetbecse.

Távolsága Kulcs községtől: 7 km

Megközelíthető
közúton: az 51. sz. főútról Ráckeve irányában
vízen: Adony-Lórév között kompjárattal
Reptér: nincs
Hajókikötő: nincs
Kerékpárút: nincs

A település rövid története
A Duna alacsony vízállásánál a falu határában lévő zátonyoknál folyamkotrás közben egy I-III. század között épült és használt római hajó roncsára bukkantak. Egy másik lelet, a falu határában feltárt falmaradvány valószínűleg egy római őrtorony része, amely a Duna vonalán húzódó limeshez tartozott. A hely dunai átkelőként mindvégig szerepet játszott az itt élt népek életében. A magyarság fejedelmi szálláshelyeként e vidéken őrzött nagy mennyiségű állatállományra utal a Lórév (Lóré) neve, hisz a ménesek átszállítása a Duna túlsó partjára – a kedvező átkelési viszonyok miatt – itt történt. A falu említése először IV. Béla uralkodása idejéből – 1259-ből – ismert Portus equorum elnevezéssel történt. IV. László király 1276-ban Loureu néven keltezte az általa itt kiadott oklevelet. (Az oklevelek szövegéhez akkoriban nem a mai magyar betűkészletet használták, és abban egyebek mellett nem voltak ékezetes magánhangzók (Lórév esetében: ó és é) sem, így hangzás alapján próbálták az írnokok latin betűkkel leírni az egyes településneveket – a szerk.) A török előtti időben folyamatosan lakott hely, erre utal az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék.I. Ulászló király a pestis elől Lórév környéki királyi nyaralójába menekült. Valószínűsíthető, hogy az 1440 körül Ráckevére menekült szerbek egy csoportja Lóréven telepedett meg. Buda elfoglalása után a török kialakította a szultáni birtokok rendszerét. A budai szandzsákon belül a kovini náhijéhez tartozó Lóréven 1546-1590 között 30-40 család élt. A XVII. században a török visszaszorítására megkezdett háború után az elhagyott, a XV. századtól a szerbek által lakott portákra a török elől menekülő szerb anyanyelvű lakosok érkeztek. Lórév új telepesei vallásuk gyakorlása érdekében saját erőből templomot építettek, amelyhez felhasználták a középkori templom falmaradványait is. A Rákóczi-szabadságharc idején a megyei közigazgatás emberei részéről többször eljutott ide is az adókivetésről, katonaállítás szükségességéről szóló hír. A török utáni időszak átfogó, 1728. évi összeírásában Lórév határáról feljegyezték, hogy földje közepesen termékeny, homokos, illetve „fekete és kemény”. Mária Terézia 1767-ben elrendelte a korábbi urbáriumok felülvizsgálatát, majd a felmérések után meghatározták, hogy milyen nagyságú egy egész jobbágytelek, milyen kötelezettségei vannak az ott élőknek. Lórév lakói közül az urbáriumuk szerint egész telken 17 család gazdálkodott, 16/22 nagyságú telken 16 háztartáshoz tartozó személy élt, és két házas zsellért írtak össze a faluban. 1778-tól kezdődően az itt élő népességről fennmaradtak az egyházi anyakönyvi bejegyzések, amelyek demográfiai vizsgálata érdekes eredményeket hozhat. A lakosság szerb túlsúlya a XIX. században is megmaradt. A falu lakóinak zárt közössége lehetővé tette szokásaik megtartását. Az épületek elrendezése ebben az időben halmazos szerkezetű, amelyet szinte a falu egészét érintő, 1893. augusztus 29-én bekövetkezett hatalmas tűzvész változtatott meg. Ezt követően a házak és utcák rendjét szabályozták, és ma is jellemző a három párhuzamos utcás településkép. 1848. szeptember 25-én Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Görgey Artúrt Csepel-szigeti teljhatalmú parancsnoknak, aki a reá bízott seregnek Szigetújfalunál és az Adonnyal szemben lévő Lóréven jelölte ki a táborhelyét. A magyar katonai vezetés azzal számolt, hogy Jelasics a Dunántúlról átkelve, a Pesti-síkság felől is be akarja keríteni a fővárost. E terv megakadályozása közben elfogták az udvarhű Zichy Ödön grófot, akit 1848. szeptember 30-án az esti órákban felakasztottak a lórévi Duna-parton, a Görgey által vezetett rögtönítélő bíróság ítélethozatala után. E helyen áll a Zichy emlékkápolna. A szabadságharc bukását követően, a Bach-korszak lezárultával, a megyei közigazgatás az 1860-as évektől ismét ellátta korábbi feladatait. A gazdasági változások sora az épülő Budapest révén a sziget településeit sem hagyta érintetlenül. A vidék lakói közül többen szegődtek szolgálatra a fővárosba, a férfiak budapesti építkezéseknél vállaltak munkát. A megélhetéshez erre szükség volt, hisz az elaprózódott földterületek – bár tagosításuk 1862-ben megtörtént -, már nem biztosítottak az itt élőknek megélhetési forrást. Az 1890-es években épített HÉV, amelynek végállomása az eredeti tervvel ellentétben Ráckeve lett, nem tudta mindennapi kapcsolatba hozni a falut a gyáriparral rendelkező településekkel. E hátrány részben fenntartotta a századvég századelejei szokásokat, kedvezett a hagyományok továbbélésének. A közigazgatási feladatok ellátására a faluban hivatal létesült, az állami oktatás helyének biztosítására 1930-ban építettek iskolát. A település – lélekszámából adódóan – az egyes feladatok ellátására sok szállal (posta, orvos, gyógyszertár stb.) kapcsolódott Ráckevéhez, a járási székhelyhez. A XX. századi világégések közül a II. világháború hadi eseményei, amelyek már komolyan sújtották a polgári lakosságot is, a lóréviek számára 1944. november 22-én befejeződtek, mert a közvetlen hadi események már nem érintették a falut. A háborút követő évtizedekben a községek önállósodásával néhány évtizedre kialakultak a helyi intézmények, de a közigazgatási és gazdasági változások 1979-től újból Ráckevéhez csatolták a települést. A rendszerváltással Lóréven is megalakultak az önkormányzatok. A helyi önkormányzat mellett szerb és bolgár nemzetiségi önkormányzat is működik.

Látnivalók, nevezetességek
A község nyugati határában található területet az önkormányzat helyi természetvédelmi területté nyilvánította. Ennek nagysága 194,02 hektár. Az egyre inkább visszaszoruló növénytársulások közül gyakori itt a csillagvirág vagy a nyári tőzike. Az ártéri erdő legnagyobb botanikus értéke a fekete galagonya, amelynek biztos Csepel-szigeti termőhelye Lórév határában lelhető fel. A növénytani értékek mellett fajgazdag és változatos állatvilág jellemzi a területet. Sok a védett kétéltű- és hüllőfaj, gyakran megfigyelhető itt a nagy kócsag, a szürke gém és a fehér gólya. Az ártéri erdőben több, mint 30 védett madárfaj talál fészkelésre alkalmas helyet (például a búbos bank, a kerti rozsdafarkú). A terület jellegzetes ragadozó madara az egerészölyv és a vörös vércse. A természetvédelmi terület tájképi értékei is jelentősek.

Rendezvények, hagyományok, szokások

Alkotók, mesterséges, mesterek

Lakosság létszáma: 300 fő

Önkormányzat címe, telefonszáma, e-mail címe
2309 Lórév, Dundity Alexa u. 43.
tel/fax: 24/482-544
Email: onkormanyzat@lorev.hu

Település hivatalos honlapja: http://www.lorev.hu/